Családi házak

-Majd elmondom később. *súgta oda Vivinek. Úgy gondolta, hogy ez nem lenne a legmegfelelőbb pillanat arra, hogy megossza vele mi folyik itt. Mikor még ő maga sem tudja ezt pontosan. Már pedig ez eléggé szomorú.
Jason reakcióján meg csak nagyokat pislogott. Még sosem látta őt így viselkedni, így aztán nem is szólt be neki. Félt, hogy a végén még összetör még valamit. És akkor azt Reid tényleg megeteti vele. Vicces egy kis családba született ám bele. Na de ez van. Ezt kell szeretni. Amúgy szereti is őket, csak vannak egyes pillanatok, amikor szívesebben cserélne más családjával. Hát ez a mostani is egy olyan pillanat volt.
Odalépett Jason apjához.*
-Reid... bemehetek ma még Sethez? Hiszen már úgy sem kell sok mindent takarítani. Jason és Tyler már mindent megoldottak. Azt hiszem rám nincs is szükség.
-Arról szó sem lehet kisasszony... *szólt Jason apja*
-Ma már voltál bent. Esetleg menjél holnap, suli után. Most amúgy is vendégünk van, őt szórakoztasd.
-Szórakoztassam? *szinte már kiakadt. De azt joggal. Kezdett nagyon elege lenni. Már is hiányzott neki Seth.*
~Akkor pedig felhívom szépen telefonon... És vagy 5 óráig ülni fogok rajta~ *bár azt az 5 órás dolgot nem gondolta komolyan, mivel a srácnak majd pihennie kell, de azért tutira felhívja. És másnap is be megy hozzá suli után.
Válaszra sem méltatva otthagyta Jason faterját, és Tylerhez lépett.*
-Ma sajnos nem mehetek be veled Sethez. Hallottad... *sandít Reid felé. Majd sóhajt egyet és újra Tyra szegezi tekintetét.*
-Viszont holnap mindenképpen bemegyek hozzá suli után.*folytatta*És, ha te ma bemész hozzá akkor üzenem neki, hogy szeretem. *mondta, de már meg is bánta, hogy ezt így mindenki előtt üzengette, ugyanis Reid elég ideges fejet vágott. Anitának meg fogalma nem volt, hogy mire fel ez a viselkedés. Régebben sosem csinált ilyet.
Küldött egy halovány mosolyt Tyler felé, aztán Vivi felé is. Majd Reidet karon fogta és elvezette az előszobába.*
-Még is mi a bajod? *nem kis hangnemben vonta kérdőre.*
-Tudod mit, Anita? Majd, ha elmennek a többiek, akkor négy szem közt elbeszélgetünk kicsit. És akkor majd elmondom. *felelt Reid, és ezzel le is zárta a témát. Visszament a konyhába, Anitát pedig magára hagyta a pillanatnyi sokkjával. Még mindig alig hitt a fülének. Visszament a nappaliba a barátnőjéhez. Közben pedig vetett egy-két pillantást a szerencsétlenkedő unokabátyjára.*

*Ő csak takarított és takarított. Az eseményeket inkább már nem figyelte. Valahogy az egész sok lett neki.
Mikor azonban haverja közölte, hogy elmegy, akkor ő letette az éppen kezében lévő takarítóeszközöket, és odament elköszönni.*
-Majd holnap látjuk egymást. Szia. *majd visszament, hogy tovább szorgoskodjon.
De Vivien is lelépni készült.*
~Végre~ *jegyezte meg magában. Nem volt odáig a lányért. Vajon miért?
De a lány mielőtt elment, megsimogatta Jason fejét. Hát, ez nem kicsit idegesítette fel, a már így is felidegesített agyát. Utálja, ha játszadoznak vele. Mert ő játszadozhat bárkivel, de ő vele aztán ne játszadozzon senki. Érdekes egy életfelfogása van. De ezt kell szeretni.
Miután mindenki elhúzott, és ő befejezte a takarítást, felment a szobájába elszívni azt a füvet. Le is nyugtatta őt rendesen. Meg röhögött meg halucinált, meg tök jól elvolt. Amíg szegény Anita szenvedhetett az apjával és Lance-al. Bár Jason mit sem tudott Reid gonosz tervéről.*

*Egy újabb hétvége, egy újabb házibuli, egy újabb balhé... Az újabb numerákról már nem is beszélve. Legalábbis a Jason szótárban ezt jelenti a hétvége.
Anita Seth-nél maradt... Pedig az egész napját ott töltötte és ápolgatta őt. Na igen, kétértelmű dolog. A lényeg az, hogy Anita ma már nem is jelenik meg a bulin, Seth szintén nem várható.*
~Mekkora lúzerek~ *Gondolja Jason.
Viszont Jason apja meg egészen véletlenül otthon maradt, Jason szerencsétlenségére. Pedig ezt nagyon nem akarta. Így aztán nem csak az unokatesóját meg a haverját tartja lúzernek, hanem saját magát is. Ennél nagyobb cumit el se tudott volna képzelni. Legalábbis addig a bizonyos incidensig nem, amit a drága apukája csinált. De erről majd később.
Iszogatott egy-két sört, de ma valamiért mégsem akarta magát seggrészegig leinni. Talán azért mert két nappal ezelőtt segg részegen állított be az iskolájába, aztán másnap meg másnaposan. Emiatt meg majdnem ki is csapták. Az igazgatót megint meglátogatta, és megint kért kakaót, de megint nem kapott. Mindegy, a lényeg mindösszesen csak annyi, hogy az igazgató közölte vele, még egy rossz húzás és mehet a javítóba. De jó neki, mehet a javítóba. Az a vicc, hogy nem igazán zavarja ez Jason pajtinkat. Sőt, talán még egy picit örül is neki, mert hééjj, ott vannak jó balhék, és megtömni való csajok. Szóval dalolászva vonulna be abba a bizonyos javítóba. Az apja már valószínűleg kevésbé örülne neki, de az már csak mellékes. Hisz Jason sem örül neki, hogy ma itthon mulatja velük az időt, ennek ellenére mégis itt van. Hát akkor hol az igazság?
Szóval a mai napon valamiért nem volt túl sok kedve inni. Vagyis inni igen, de nem olyan sokat. Magyarán szerette volna megtartani az önkontrollját. Már csak azért is, mert itthon maradt az apja, és félt hogy tönkre tenné a bulit. Úgyhogy érezte, nem szabad túlságosan berúgnia, mert különben baj lesz. Így aztán alkohol nélkül "élvezte" a bulit. Ergo marhára nem élvezte... Unatkozott, unta az apja baromságait is, meg jelen pillanatban a körülötte nyüzsgő csajokat is - ami valljuk be, nála eléggé szokatlan dolog, hogy unja a nőciket -, meg úgy már mindent.
Mindaddig amíg meg nem jelent Vivien, abban a szexi domina öltözékében. Jason azon nyomban felöltötte azt a tipikus hello-szia-szevasz nézését, és úgy figyelte a Vivivel történő eseményeket. Köszönni nem tudott neki, ugyanis a szoba másik felében volt. A fáradtságot pedig nem vette, hogy átmásszon, ugyanis látszólag a hölgyemény igencsak elfoglalt volt. És teljes mértékben nem volt magánál. Lenyomott egy lezbi showt - ami Jasonnek tetszett, de nem így ismerte meg Vivit -, idegenekkel smárolt, és úgy táncolt, hogy huh. A fele tetszett neki, a másik fele pedig nem. Például, az nagyon nem jött be neki, mikor egy másik pasival csókolózott. Ő féltékeny? Áh, dehogy!
Felvont szemöldökkel figyelte az eseményeket, és oda se hederített azokra a csajokra, akik őt szekálták egy tánc miatt.
Azonban akkor vált csak igazán érdekessé a dolog, mikor megjelent Jason faterja és rányomult a lányra. Jason pedig csak állt ott és sokkos állapotban bámult ki a fejéből, hogy mi? Ez most komoly? WTF? Meg ennek társai...
Elég nehézkesen ugyan, de magához tért, és gondolkodás nélkül vágott át a szobán keresztül a páros irányába. Ekkora már Reid az egyik falnak döntötte Vivit és a nyakát csókolgatta. A srácnak enyhén szólva fordult csak fel a gyomra, ahogy így elnézte az apját. Egyre inkább szeretett már volna elkerülni abba a javító intézetbe.
Odaért a kettőshöz, s se szó, se beszéd, s semmi gondolkodás nélkül rántotta el onnan az apját, és még be is húzott neki egyet. Pedig nem akart, csak elragadta a hév. Azt se tudta, hogy miért sietett Vivien segítségére. Igaz, az utóbbi időben egész jól összehaverkodtak, de azért a legjobb haveroktól még igencsak távol állnak. Egyszerűen csak úgy érezte, hogy meg kell védenie a lányt. S ez talán Jasont lepte meg a leginkább.
Az apja elkerekedett szemekkel törülgette a vért az orráról, amit a drága fiacskájának köszönhetett. Nem igazán akarta elhinni, hogy ez az előbbi affér ténylegesen megtörtént.*
- Mi a franc bajod van, Jason? Ez csak egy luvnya... Ugyanolyan mint a többi, és ugyanolyan mint amilyen az anyád volt...
- Fater, ne kezdd! *egyre jobban kezdett a srác agya elborulni. Vajon miért?*
- Miért, mit csinálsz? Behúzol még egyet? *nevetett fel, de látszólag rajta kívül senki nem találta viccesnek a mondandóját. Talán éppen ezért indult el a férfi Vivien irányában, s próbálta volna megragadni a karjánál fogva, de Jason még éppen idejében a lány elé állt.*
- A szobában lévő összes csajt megdöntheted, felőlem akár meg is erőszakolhatod őket, nem érdekel... De őt hagyd békén! *az Őt erőteljesen kiemelte, s látszódott szemében az a fajta fenyegetés. A saját apját megfenyegetni egészen vicces dolog. Amolyan szappanoperába illő.*
- Te meg vagy veszve! *jelentette ki Reid, majd annyiban hagyta a dolgot, és elindult a konyhába. A járásán látszott, hogy az apuka igencsak felöntött a garatra.*
- Jól vagy? *fordult a lány felé, miután már lehiggadtak a kedélyek, és mindenki folytatta az addigi tevékenységét. Bár elég sokakat meglepett Jason előbbi mentőakciója. Ugyanis nem szokott ilyesmit tenni. Nem is igazán értette maga sem, hogy miért tette azt, amit tett.*

*Jason szemei elkerekedtek a meglepettségtől. Meglepődött azon, amit Vivien mondott neki. Hogy menjen vele táncolni. Érdekes módon még pár héttel ezelőtt amikor Jason szeretett volna a leányzóval táncolni, akkor szépen vissza lett utasítva. Nem is egyszer... Azt a srác jó alaposan megjegyezte magának, így aztán ezért csodálkozik most annyira.
Na ez még mind idáig oké is lenne, de utána hozzásimul és megcirógatja.
A srác erre olyan képet vág, mint aki szellemet lát. És nem csak az arckifejezése az, ami fura. Hanem úgy áll ott egy helyben, mint aki karót nyelt. Nem igazán akarja elhinni, hogy Vivi most flörtöl vele. Nem hiszi, hogy ez amiatt lenne, hogy összehaverkodtak. Azt se hiszi, hogy a mostani megmentése miatt lenne. A sejtése az inkább, hogy a csaj totálisan be van készülve. Eleinte azt hitte, hogy be van rúgva, de most hogy így közelebbről megnézi, egészen másról lehet szó.
És az a tánc... Hát az nem volt semmi. Eleinte úgy állt még akkor is ott, mintha valami karót nyelt volna, de aztán feloldódott, és miért is ne alapon ő is táncolni kezdett. Méghozzá a szokásos önelégült Jasonös vigyorával. Szinte mindenki őket néztek. A csajok is, a pasik is féltékenyek voltak. Ki tudja már, hogy melyikük kire, de ez nem is annyira lényeges most.
Mikor a szám véget ért, s egy újabb kezdődött, Jason úgy döntött, hogy megcsókolja Vivient, mert hát miért is ne? Ő már csak ilyen, ilyen is marad. Meg a hév amúgy is magával ragadta már...
Szóval úgy döntött, hogy megcsókolja, amikor a lány belenézett a srác szemeibe. Na igen, ott jött rá Jason, hogy valami nagyon nincsen rendben. Mindezt jól is gondolta, hiszen Vivi a második pillanatban már esett is össze. A fiú még éppen időben elkapta a lányt, és úgy fogta, hogy ne tudjon kiesni a kezei közül, de azért ne is fájjon neki. Ez azonban csak egy ideiglenes megoldás volt. Nem állhattak ott a színpad közepén reggelig, hanem valamit cselekedni kellett. Pláne, hogy szegény Vivien nem festett valami jól.
Nem sokat teketóriázott, a karjába vette a pehelysúlyú hölgyeményt, s elindult fel vele az emeletre. A nagy többség továbbra is csak fütyült, mert azt hitték, hogy szobára mennek. Mindenki azt hitte, és senki még csak nem is sejtette, hogy Vivi már nincs is magánál. Pedig azért lehetett rajta látni. Mindegy, valószínűleg a bulizók nagy része már nem volt magánál. Még az a szerencse, hogy Jason igen. Milyen jó, ha az ember egy évben egyszer hallgat a megérzéseire.
A szobájába ment, karjában a lánnyal. Jó, tény és való, hogy eléggé félreérthető a helyzet. De nem azért ment a szobájába, hanem mert a szobájában van egy fürdőszoba. A saját fürdőszobája, ahová senki sem mehet be. Mivel a legutóbb mikor ide valaki véletlen betévedt, az igencsak megjárta. Szóval mindenki megtanulta a leckét.
Mikor a fürdőszobába ért, belépett a zuhanyzóba Viviennel együtt, majd megnyitotta a hideg vizet. Nem zavartatta magát, hogy a ruhái eláznak.*

*A lány magához tért a hideg zuhany alatt. Úgy tűnik, hogy túlságosan is. Szegény Jason meg csak állt ott, mint valami ázott veréb. De ez a hideg víz őt is felélesztette. Hát még akkor mikor Vivien a kezét becsúsztatta a srác pólója alá... Ezen Jason nem kicsit lepődött meg, mert azért mégiscsak milyen furcsa, hogy hetekkel ezelőtt a csajszi semmiféle érdeklődést nem mutatott irányában, most meg... Most meg nagyon úgy néz ki, hogy leakarja teperni. Nagy fura. Még azt hihetné, hogy egy macska-egér játék kellős közepén van éppen. Hihetné, de nem azt hiszi. Hanem inkább azt hiszi, amit kell, az igazságot, hogy Vivi egyáltalán nincsen kiszámítható állapotban.
S mikor a lány ajkai az ő ajkához értek, egy pillanatra úgy érezte, hogy enged a kísértésnek, és kihasználja a helyzetet. Aztán megszólalt egy hangocska a fejében... Egy vészvillogó, amiről eddig nem is tudta, hogy létezett. Azt se tudta pontosan, hogy miért fogta vissza magát. Hiszen normális esetben akkor is leteper egy csajt, ha totál részeg, vagy drog hatása alatt van. És nem igazán érdekli, hogy esetleg szegény lány ezt másnak megbánja. De ugye az másról szól. Azonban a mostani lány, ki előtte áll az nem más mint Vivien. Vivien... És itt jön az a kérdés, hogy és akkor mi van? Maga sem tudná megmagyarázni, hogy miért, de visszafogja magát - ami tőle azért nem kis teljesítmény, pláne nem ebben a helyzetben -, és lehámozza magáról Vivien kezeit, s egy kicsit távolabb húzódik.*
- Vivi... *kezd bele, de a hangja még kissé rekedtes.* Vivi, ez nem te vagy... *ekkor veszi észre a lány kezén lévő tűnyomokat. Sejtette már az elején hogy drog van a dologban. Különben nem viselkedne így a leányzó.*
- Mit adtál be magadnak? *kérdezi. A hangjából pedig valami különöset lehet kivenni... Aggódást. Pedig ez tőle nem megszokott. Nagyon nem. Olyannyira nem, hogy még saját magát is meglepi ezzel. Sőt, legszívesebben elhányná magát, hogy mekkora egy puhapöcs, amiért nem képes itt és most leteperni Vivit. De mind hiába, tényleg nem képes rá. Nem tudná megmagyarázni, hogy miért, de egyszerűen nem.*

*Annyi mindent szeretett volna mondani. Annyira szeretett volna ellenállni, és visszautasítani Vivit. De egyszerűen nem volt hozzá elég... Sajnos ő nem az a fajta, aki visszaszokta utasítani a lányokat. Csak éppen tudja, hogy ez a helyzet más. Hogy miben, azt nem tudná elmagyarázni, de más. Vagy nem is a helyzet más, hanem a lány. Még ha azt mondja, hogy ő ilyen, akkor is. Jason tudja, hogy az igazi Vivien nem ilyen, és bizony nem szép dolog az, hogy lövi magát. Biztosan gondok lehetnek náluk, ami miatt ezt csinálja, meg amit magyarázott is neki éppen az előbb az apjáról. Hát, ő nem sok mindent tud a lány családjáról, de biztos... Náluk is gondok vannak, ha úgy vesszük, mégse lövi magát. Maximum seggrészegre leissza magát, néha füvezik, de azért nem drogozik. Annyira mégse rombolja le a szervezetét, mert drogosan hogyan tudna olyan jókat bunyózni és hogyan tudna úgy olyan jó balhékban benne lenni, mint amilyenekben?
Vett egy nagy levegőt, majd megszólalt*:
- Megőrjítesz, ugye tudod? *bámult bele a lány szemeibe mélyen, de a gondolatai már máshol jártak. Pontosan ott, ahol ilyenkor egy pasinak a gondolatai járni szoktak.
A következő pillanatban pedig már gondolkodás nélkül Vivit a hideg csempének döntötte, s saját testével hozzásimult. A nyelve vadul és durván barangolta be a lány száját. Mintha kiakarná tölteni, mintha birtokolni vágyná. Mindeközben kezei is felfedezőútra indultak a másik testén. Mígnem az egyik keze Vivi fenekén állapodott meg, a másik pedig a combján, mit ezzel a mozdulattal egybekötve a saját derekához szorított. Eközben még mindig szenvedélyesen és vadul birtokolta a lány száját.
Majd kezei elindultak feljebb, s minden testrészt bebarangolt. Egy kis porcikáját sem hagyta ki a lánynak.
A hideg víz még mindig folyt rájuk, s talán ez volt az, ami némiképp magához térítette a mi kis casanovánkat.
Elválasztotta ajkait Vivi ajkaitól, s a kezeivel a falhoz szorította a lány csuklóját a feje fölött. Így aztán szerencsétlen még ha akart volna, se tudott volna menekülni, annyira oda lett passzírozva a zuhany falához. Jason teljesen bedurvult, de még szerencsére időben észhez tért. Ami azért elég fura, mert nála ilyesmi nem szokott előfordulni. Soha nem szokott magának megálljt parancsolni. Talán mert nem is akar, de ettől függetlenül nem szokott... Úgyhogy ez fura, de valamiért úgy érezte, most már tényleg muszáj leállnia.
Ismét mélyen Vivien szemeibe nézett.*
- Ez az amit akarsz? *kérdezte meg, de válaszra már nem várt. Pontosan tudta jól, hogy a másik úgysincsen kiszámítható állapotban, s így aztán a válasza sem érdekes.
Elengedte a lány csuklóját, és hátrált. Így aztán már nem is volt a falhoz passzírozva, s leszorítva.*
- Öhm... *szólalt meg. Úgy mondott volna valamit, de nem tudott. Még ebben a pillanatban is éppen magával küzdött, hogy ne folytassa azt amit az előbb elkezdett. Végül aztán addig hátrált, míg nem megbotlott a zuhanytálcában, s hátraesett egyenesen ki a zuhanyból. Nem ütötte meg magát, sőt... még kapóra is jött ez, hiszen már nem volt Vivivel egy zuhanyzóban. Így aztán kisebb volt a kísértés is.
Megrázta a fejét, majd felállt a földről s elindult az ajtó irányába.*
- Hozok neked törülközőt, meg valami száraz ruhát. *mondta és már ott sem volt. Ki tudja, hogy Jason mióta lett ilyen kis gondoskodó fiúcska... Mondjuk tulajdonképpen csak valami indok kellett, hogy ki meneküljön onnan. Na nem mintha annyira menekülni kéne a lány közeléből, de ebben az esetben még is.
Miután kiért a fürdőből, becsukta maga után az ajtót, s a homlokát az ajtónak támasztotta. Eléggé kikészítette ez az önmegtartóztatásos dolog.*

*Miután úgy érezte, hogy képes másra is gondolni Vivienen kívül, elindult a ruhás fiókja felé, majd onnan vett ki egy tiszta törülközőt, egy pólót meg boxert. Gondolta, hogy szegény Vivinek azért mégse a saját vizes ruháiba kelljen már lennie. A végén még megfázik vagy valami. Ráadásul akkor az az ő hibájából lenne, hiszen az ő ötlete volt a hideg vizes zuhany. Na és nem mellékesen neki is át kéne öltöznie. Igaz, Vivike már megfosztotta a pólójától, de hát a farmerja még mindig csurom víz, szóval...
Éppen a fiókjában matatott, mikor Vivi kijött a fürdőszobából, s nekidőlt az ajtónak. Jason felvont szemöldökkel pillantott a lányra, miközben kivette a törülközőt a fiókjából, majd elindult felé.
Mikor már nem volt köztük távolság, a lány megszólalt. Jason kapott egy jópofa becenevet, ami neki nem annyira tetszett, de azért jópofának jópofa volt.
Amikor a lány megcirógatta a srác arcát, úgy döntött, hogy ha már ilyen macska-egér játékot akar Vivien minden áron játszani, akkor ő is kiveszi belőle a részét.*
- Igen, én leszek a te kis nyuszid. *dorombolta bele a lány arcába, mint valami kiscica. Ilyen erővel már az is lehetett volna a neve.
Mindegy, mielőtt még a másik újra lekaphatná, gyorsan el is lép tőle, majd válaszol a másik megjegyzésre is.*
- Én se! *vágta rá egy ezerwattos vigyor keretében. És tényleg így is volt... Jason se tudta magáról, hogy ilyen jófiú. Mert ugye eddig mindig ő volt az ügyeletes rossz fiú.*
- Hát persze... *mondta sóhajtva, mikor a lány megkérte, hogy segítsen kioldani a fűzőjét. Vivien mögé lépett, majd könnyedén kioldotta a fűzőjét. Nem tökölt vele sokáig, hiszen neki már tapasztalata van ebben. Az ilyesmi gyerekjáték a számára. Azonban a kísértés még mindig ott volt. Még mindig küzdenie kellett önmagával egy kicsit, hogy ne teperje le Vivit.
Miután kioldotta a fűzőt, s a ruhadarab leesett a földre, ráterítette a törülközőt a lány csupasz hátára.*
- Meg ne fázz, kis hercegnő! *vigyorodott el, majd megpaskolta Vivien hátát, és elindult újra a fiókos szekrénye irányába.*
- Egyébként nem nyuszi vagyok, hanem talpig Úriember, amiért nem használlak ki ebben az igencsak érdekes állapotodban. *természetesen ezt is viccnek szánta. Főleg az Úriemberes részét. Röhög is magában ezerrel, ám külsőre csak annyi látszik, hogy önelégülten mosolyog.*

*Mikor a lány ledöntötte őt az ágyra, csak nézett nagy szemekkel, hogy most vajon mit fog csinálni. Sejtette, hogy a másik ismét próbálkozni fog immár negyedszerre. Azért nem rossz. Meg kell hagyni, Jason önbizalma igencsak megnőtt ezáltal - pedig eddig sem volt az egója kicsinek mondható -, hiszen pár héttel ezelőtt még nem mutatott felé Vivien érdeklődést. Mondjuk az is meglehet, hogy akárkire rámászna... Ki tudja. *
- Látod, én már tudtam az elején, hogy majd meghalsz értem... De hát ki is tudna nemet mondani az én ellenállhatatlan vonzerőmnek? *vigyorgott önelégülten, majd jött a csók, amit egy percre sem próbált meg leállítani. Ettől függetlenül nem is nagyon ment jobban bele a dologba. Próbált még mindig tartózkodó maradni.
Mikor Vivien benyúlt neki oda... nos, akkor volt a legnehezebb megállnia, hogy ne dobja el azonnal az önmegtartóztatását a büdös francba, s teperje le a lányt. De aztán rájött, hogyha elkezdi húzni a másik agyát, akkor azzal leplezi vágyait, s ehhez hozzásegített a jó kis pókerarca, mit akkor és ott tudott felölteni magára amikor, és ahol akarta. Mindenesetre ezt az egészet azért megjegyezte magában, és eldöntötte hogy egyszer még viszonozza a dolgot. Mármint visszaadja. Majd akkor, mikor már Vivike nem is számít rá.*
- Ó szóval segítesz átöltözni? Ez igazán kedves tőled, köszi.
*mindezt követően újra kezdődött az ördögi játék, ami alatt Jasonnek egész végig küzdeni kellett önmagával. Bár, meg kell hagyni, egyre jobban ment neki. Kezdett rájönni, hogy nem is annyira nehéz. Csak fájdalmas...
Egész idő alatt próbált úgy tenni, mintha kicsit sem érdeklődne Vivien iránt, s nem érdekelné, hogy mit csinál, miközben majd megveszett egy újabb csókjáért. De ugye türtőztetnie kellett magát...*
- Még szép! *válaszolt az Úriemberes kérdésre levakarhatatlan vigyorral a képén, noha marhára nem volt igaz. Mert amit szeretett volna csinálni, az közel sem állt az úriemberekhez...
Amikor a lány leszállt róla, és a fiókjához ment, fellélegzett s beletúrt vizes hajába. Végignézte a nagy öltözéses attrakciót, amihez szintén akadt egy-két hozzáfűzni valója.*
- Szexin áll neked a pólóm... szerintem járhatnál így a suliba is. Majd adok néhányat kölcsön. *kacsintott egyet rá vigyorogva. Az összes hülye viccével a vágyait próbálta kompenzálni. Meg addig se gondolta azokra a dolgokra, mikre ilyen esetben a férfiak szoktak gondolni.
Kihasználva az alkalmat, hogy nem ül rajta senki, lehámozta magáról a farmerját, mert nem akart vizes cuccban aludni. A vizes farmert pedig elhajította a szoba egyik sarkába.
Ezt követően a hölgyemény ismét az ölében foglalt helyet, amin Jason már szinte meg sem lepődött. S mikor végignyalt az ajkán... Nos igen, az a bizonyos kedves játék. Kezdte ez kicsit dühíteni, de úgy gondolta, ha már eddig kibírta akkor nem most fogja beadni a derekát. Annál kitartóbb ő.
Vivi leszállt róla, s mellé feküdt. A srác pedig még egy ideig csendben feküdt tovább az ágyon, majd pár másodperc elteltével az oldalára fordult, s közelebb húzódott Vivihez. Egészen annyira közel, hogy az arcuk már szinte összeért. Úgy csinált, mintha megakarná csókolni. Egészen közel vitte ajkait a másikéhoz, mikor aztán egy hirtelen mozdulattal egy nagy cuppanós puszit nyomott a lány arcára(!!)*
- Jó éjt! *mondta, s közben gyorsan betakargatta a lányt takarójával. Ezután pedig megfordult a másik irányba, és lehunyta szemeit. Részéről mára ennyi volt a jóból. Kár hogy nem történt semmi jó. Na jó, azért történt... Vivi csókja elég jó volt. Meg úgy minden érintése... De hát Jasonnek ez általában édes kevés.
Nagyokat mosolygott elalvás előtt ezen a jó éjt-es dolgon. De természetesen most is, mint mindig, csak és kizárólag saját maga tud röhögni a hülyeségein. Ez már csak így fog menni örökké. Mindegy, a lényeg az, hogy saját magának szórakoztató. Más meg le van szarva, nemde?*

*Kifejezetten furát álmodott. Álmában ő volt a szőke herceg fehér nyúlon(ló helyett), Vivien pedig a már előbb említett hercegnő. Kár volt annyit mondogatni ezt az este... Úgy látszik a dolog megtette hatását.
Éjszaka, mikor felébredt egy pillanatra, arra lett figyelmes, hogy Vivi az ő karjai között alszik. Szorosan egymáshoz voltak bújva. Na de hogy ez mégis hogyan történhetett, és hogy melyikük volt ilyen ügyes, azt nem tudta volna megmagyarázni. Mindenesetre nem zavarta el onnan a lányt, hanem visszaaludt.

Másnap arra ébredt fel, hogy Vivien a székéből figyeli őt. Érdekes volt, annyi szent. Meg kell hagyni, hogy ilyenre sem ébredt még fel. Szerencsére túl fáradt volt ahhoz, hogy megijedjen vagy reflexből ugorjon egyet vagy ilyesmi. Csal lustán nyújtózott egyet. S a mozdulatsor végére egy komisz mosolyt is betömörített még. Csak hogy tökéletes legyen az összkép.*
- Jó reggelt, Hercegnő! *természetesen ezt nem hagyhatta ki. Pláne, ha már egyszer ezzel kapcsolatosat álmodott.*
- Hogy aludtál? *kérdezte meg egy újabb nyújtózás kíséretével, majd feltápászkodott az ágyról, és odasétált a lányhoz. Csak néhány centivel előtte állt meg, az arcuk szinte összeért. Így bámult bele Jason a lány képébe, s úgy vizsgálgatta, mintha valami doktorbácsi lenne.*
- Magadnál vagy már? Nem fogsz semmi olyat tenni, ami másra nézve veszélyes lenne? *az elején még halál komolyan beszélt, de a végét elvigyorogta. Természetesen még most is csak hülyéskedett.
Miután befejezte a "beteg" analizálását, elindult a fürdőszoba irányába.*
- Látom levetted a pólómat... Ez igencsak sajnálatos, ugyanis nagyon jól állt neked. Nem értem, hogy tehettél ilyet... *színészkedett egy sort, mintha annyira bántaná a dolog. Igazából így reggel magasról tett az egészre, de ugyebár fel kell kelnie valahogy. És általában a saját hülyeségétől fel szokott ébredni.*

- A lelkembe? Dehogy! *vigyorgott még mindig azzal az önelégült vigyorával. Természetesen neki az egója csak növekedett a tegnap esti kis incidenssel. Amiről csak Jason tud, mert Vivi láthatólag semmire nem emlékszik, és ez csak még viccesebbé tette a dolgot a srác számára.
A fürdőszobában megnyitotta a csapot és megmosta hideg vízzel az arcát. Sajnos a hülyeség nem volt elegendő a felébredéshez, így hát hideg vízhez kellett még folyamodnia. Szerencsére ettől rögtön kipattantak szemei teljes mértékben, így tisztábban láthatta Vivi rémült képét. Annyira szerette volna elröhögni magát, de mégse tette mert hogy az bunkóság. De várjunk csak... mióta is érdekli Jasont az, hogy valami bunkóság?
Nem zavarta, hogy a lány még mindig a szobájában van. Úgy gondolta, hogyha majd kedve lesz, úgy is elmegy. De ő ettől függetlenül azért tisztálkodhat meg ilyenek. Szóval elő is vette fogkeféjét, amire fogkrémet nyomott, majd elkezdte mosni a fogát. Addig is betömi valamivel a száját, és nem röhögi el magát.
A szeme sarkából figyelte a lányt, ahogy a fürdőszobába igyekszik. Már ott érezte, hogy valami lesz. Ám úgy tűnik erre mégsem készült fel eléggé, ugyanis mikor Vivi feltette az ötezer dolláros kérdést, ő egyből a mosdókagylóba köpte a fogrémet, majd fuldokolt párat. Nem gondolta volna, hogy rákérdez. A másik meg az, hogy mit válaszoljon rá. Ésszerű lenne az igazságot, de azt valószínűleg a másik nem hinné el, vagy ami még rosszabb, hogy elhinné, és az számára eléggé égő volna. Hiszen ő a numerakirály... És egy ilyen lehetőséget elszalasztani... Szóval elég ciki.
Vízzel kiöblítette a száját, majd kiköpte, s így már beszélni is tudott. Mindez alatt pedig kitalálta, hogy nem ad be semmiféle mesét, hanem elmondja az igazat.*
- Nem... Nem történt semmi. Totálisan ki voltál ütve. *válaszolta. Az már mellékes, hogy igenis történt valami. Jó, nem az, amire rákérdezett, de azért valami csak történt. Mindegy, jobb ha Vivi nem tudja. Így legalább nyugodtan alhat majd az éjszaka, és nem hullik darabokra a pici lelkivilága. Jaj, hogy Jason mostanában tényleg mennyire tekintettel van másokra...*

*Mikor a srác végre válaszolt nagy kő esett le a szívéről. Lehuppant a szőúnyegre, arcát tenyerébe temette, s úgy ült jó pár percig. felsóhajtott, megdörzsölte arcát, majd felpillantott.*
-Jajj... ugye... nem mondod el senkinek hogy én.... Anita kinyir ha megtudja...*a drogozásra gondolt. Tudta Anita sokmindenben benne van, de ezt totálisan nem támogatja. Így egy pillanatig még ült ott, majd felkelt.
Felkapta táskáját, majd körbe pillantott, aztán pedig a srácra. Halványan elmosolyodott, majd lehajtotta fejét. Nem akarta hogy bárki is megtudja. Így is hallgat érte eleget az apjától. S most még Jason is megtudta, s ki tudja mi mindent tett az elmúlt éjjel. Megvakarta arcát, majd magamellé lógatta kezét, s úgy pillantott rá.*
-Bármit is tettem az éjjel... felejtsd el... ne vedd komolyan... bár ahogy így elnézem az önelégült képedet, pár százalékkal nagyobb lett az egod, mint amekkorát elbírsz...
*nem is mondott többet, csak az ajtó felé indult. ott azonban megállt. Nem fordult vissza, csak lehajtotta fejét.*
-Visz lát a suliban!*vetette oda könnyedén, majd kicsivel késöbb kilépett a szobából, lement a lépcsőn, s mikor meglátta Jason apjának elkerekedett szemeit, s azt a furcsa tekintetet, tudta mire gondol. Mégsem mondott semmit sem. Hagyta hogy az öreg, had higye azt, amit akar. ha azt akarja gondolni, hogy ő és Jason összebújtak az éjjel, akkor csak gondolja. Nem érdekelte. Sokkal jobban foglalkoztatta az a tudat, hogy nem feküdt le vele, s így megmaradt az a kezdődő barátság, mely talán nem is fog olyan rosszúl jönni neki, s talán a srácnak sem. S talán egyszer majd az apjának is bemutatja...talán. Hisz végül is Tylert is bemutatta neki, s most ott tartanak, hogy annak apja Angelo alkalmazottja, s remek fizut kap szolgálataiért.
Mikor kiért a házból, már látta a bekanyarodó nagy fekete Rojszot. Mikor az megállt, beszállt háta Franky mellé, aki halványan rámosolygott.*
-Joe pipa... apád nem kevésbé... de Joe hamar megfog bocsájtani amiért nem szólt hogy elmarad olyan soká...
-Tudom... Angelo már nehezebb dió lesz...*mormogta, majd hátradölt, s az út hátralévő része csendesen telt el.*